Amit a táplálkozásról és az emésztésről tudni érdemes - a biorezonancia szerepe a testtömeg csökkentésben

Az elhízás és a túlsúly a jóléti nyugati társadalmak legnagyobb problémái közé tartozik manapság. Kialakulása komplex: érzelmi, gondolati, környezeti, táplálkozási, testmozgási, stb. okok, amelyek tanulmányozására ma már tudományágak specializálódtak.

 Táplálkozás

A legfontosabbak kiváltó okok közé tartozik. Bátran kijelenthetjük, hogy amit a civilizált ember manapság előkészített étel formájában a szuper és hipermarketek polcáról levesz, és az asztalára teszi - az emberi fogyasztásra nem alkalmas!

 Ennek oka, a jó terméseredményeket garantáló biológiai génmanipuláció, a talaj termőképességét kizsigerelő intenzív mezőgazdasági termelés, a szállíthatóság, a hosszú ideig való eltarthatóság és kezelhetőség miatti nagymértékű feldolgozás és tartósítás. Az ember évezredeken át hozzászokott a környezetéből felvehető tápanyagok emésztéséhez, azonban az elmúlt 50 esztendő akkora változást hozott ebben, mint az előző kétezer együttvéve.

Magyarországon a rendszerváltozáskor kb. 5.000 fajta élelmiszert árusítottak az élelmiszerboltokban. Nem egészen tíz esztendő alatt ez a szám megtízszereződött - ma már több mint, 50.000 féle „élelmiszer" „gazdagítja" a választékot! Nincs a földön olyan élőlény, amelyiknek az immunrendszere ennyi idő alatt képes lenne hatékonyan reagálni ezzel az információ áradattal! Így járt ezzel az ember is. A genetikai örökítés ennél sok nagyságrenddel lassabban működik, tehát alkalmazkodásról szó sem lehet! Azonban az a csodálatos „szerkezet", amit emberi szervezetnek hívunk, még ezzel is felvette a harcot. Természetesen a maga sajátos módján. Azokat az anyagokat (tartósítószerek, ízfokozók, aromák egyéb adalékanyagok és az emésztés során keletkezett beépíthetetlen mérgek), amelyeket nem képes azonosítani, feldolgozni és beépíteni - kiveti magából.

Azaz, csak kivetné a kiválasztó szervek segítségével, ha a mai kor embere nem enne folyamatosan egész nap. A kémiai ipar „csodái" becsapták az ember egészséges ösztöneit és akkor is eszik, amikor semmi szüksége sincs rá. Felborult a regenerálódás ősi körforgása, az emberek jó része a pihenés ideje alatt is extra étkezéseket folytat, ezért az emésztő és kiválasztó szervek nem képesek munkájukat ellátni.

A keletkezett melléktermékeket (toxinokat) zsírba csomagolják és felhalmozzák a test különböző pontjain, azzal a szándékkal, hogy, ha majd lehetőségük lesz rá, akkor „előszedik" és eltávolítják. Sajnos ez az, ami nem működik, mert a „gazda" nem hagyja! A folyamatos evés, nassolás miatt nincs pihenő, ezért a szervezet egy idő után szó szerint fulladozik sejt szinten a zsírba csomagolt mérgektől. Az eredmény ugyanaz, - elhízás - a nőknél és a férfiaknál egyaránt, csak a helyi megjelenése különbözik.

A „megoldást" a média bizonyos időnként bedobja a köztudatba. Vagy egy újabb kémiai csodaszer, vagy egy újabb csoda módszer szabadítja meg, „immár örökre" a kövér embert a túlsúlytól.

Sajnos ez az ipar évről évre szedi a maga tudatlan áldozatait. Annak ellenére, hogy minden józanul gondolkodó ember eljuthat a végtelenül egyszerű megoldáshoz - nem teszi! Azért, mert maga is hinni akar a csodaszerekben, és semmit sem akar tenni tevőlegesen a saját egészségéért. Sokkal kényelmesebb valamilyen pótszer alkalmazása, mint a tudatos cselekvés.

Ahhoz, hogy táplálkozási tanácsadást lehessen adni, nézzük át, hogy melyek azok a legfontosabb tápanyagok, amelyek döntő mértékben befolyásolják az anyagcserét.

Érzelmi, gondolati háttér

Test és lélek kölcsönhatását talán semmi sem fejezi ki oly világosan, mint az étkezési szokások. A táplálékfelvétel már a csecsemőnél sem csupán egy alapvető szükséglet kielégítését jelenti, sokkal inkább a szeretettség és gondoskodás fokmérője. Ez az összefüggés - erősebb, vagy gyengébb formában - életünk során mindvégig fennmarad. Ha később az, az érzésünk támad, hogy nem szeretnek eléggé, vagy hiá­nyoljuk a meghittséget, ősi ösztönünk sugallatára többet eszünk, mintegy az egykori meghitt közelség jóleső érzését felélesztve.

A „szeretetéhséget" ezen a módon természetesen nem lehet csil­lapítani. Az evés befejeztével megtelünk ugyan, de nem töltődünk fel. Nem szűnik meg a belső űr. Az unalom és a ki nem teljesedett élet is hasonló mechanizmust vált ki.A valóságban mindegyik esetben szeretetre, meghittségre és elismerésre vágyunk. Ha kiskorunkban jól visel­kedtünk vagy bátran viseltük el a fájdalmat, édesanyánktól „jutal­mul" édességet kaptunk. Ugyanígy későbbi életünkben is megjutalmazzuk magunkat, ha ezt az élettől nem remélhetjük. Mindez végeredményben „kövérséghez" vezet, egyben a frusztrá­ció érzéséhez és bánathoz, mely egyenesen rákényszerít, hogy ismét csak az evésben keressünk feledést.

A gyöngédség és meghittség utáni vágy testileg szintén „éhség­ben" nyilvánul meg, s ha ezt csillapítjuk, érzékelési felületünk, azaz a bőrünk kitágul. Ezáltal elméletileg az esélyünk is megnövekszik, hogy „érintkezésbe" kerüljünk egy másik emberrel. Ráadásul a tekintélyes testalkat maga is biztosíték arra, hogy észrevegyenek minket.

A mértéktelen evés mögött tehát mindig „éngyengeség" áll, melyet külső táplálással kompenzálni kell; ez persze nem vezet megoldáshoz. Az éngyengeség szükségszerű következménye az újabb kudarc, sőt félelemérzet, mely ismét csak evés révén csilla­pítható. Az ember, miközben megkísérli, hogy belső ürességérzetét evéssel szüntesse meg, magába fojtja félelmeit és frusztrációs érzé­seit. Különösen gyakori ez olyan családokban, ahol a szülők is hasonló módon viselkedtek. Evéskor az ember nem érez elégedet­lenséget, félelmet, csalódottságot, bánatot, bizonytalanságot, fruszt­rációt, elhagyatottságot, szorongást, depressziót és szeretethiányt. Ám amire voltaképpen szüksége van, az a kapcsolat, meghittség, gyöngédség, siker, elismerés és szeretet. A túlsúlyos ember tehát olyan dolgokat hurcol magával, amelyek megnehezítik számára az életet - mindenekelőtt hamis énképet. Tudata mélyén persze tisztában van vele, hogy igazi énje teljesen más. Mégis elutasítja saját lényét. Következésképp az életenergia képtelen szabadon áramolni benne, a megoldatlan problémák külső súlyként nehezednek rá, így az életet kétszeresen is terhesnek érzi. Meg kell tanulnia levetni az álarcot, eltávolítani az akadályokat, felhagyni a szerepjátszással s lebontani az őt körülvevő védőfalat. Hiszen élete csupán azért nehéz, mert megnehezíti magának.

De ha az életét terhesnek találja, ez egyben azt is jelenti, hogy az életnek is baja van vele. Szüntelenül akadályozza önmagát, igazi énje létezését. Élete azért vontatott, mert meggátolja szabad folyását - a lehetőséget, hogy valóban betöltse a pillanatot.

Az elhízott ember nemcsak saját magát utasítja el, de többnyire a környezetét is. Amit másokban kifogásol, azt valójában saját magában kifogásolja. A többiek csupán egyfajta tükröt jelentenek, melyet az élet elébe tart, hogy felismerje benne önmagát. Nem szabad arra törekednie, hogy más legyen, vagy környezete kedvére tegyen; igazán és csorbítatlanul önmagává kell válnia. Ha valóban önmaga, akkor nem formál többé igényt arra, hogy a közép­pontban álljon s minden az ő kis „énje" körül forogjon. Hiszen akkor léte középpontjában él, önmagában nyugszik, lénye közepén, saját élete középpontja, s így képes lesz elfo­gadni környezete másságát is.

Az elhízás mögötti gondolati, lelki háttér tehát: belső üresség, szeretetéhség, gyöngédség iránti vágy, éngyengeség, hamis énkép.

A túlsúlyosság jelzi

·                     a beteljesülés iránti sóvárgást, és egy kiteljesedett, biztonságot adó és meghitt élet utáni vágyat.

·                     a régi viselkedésmintákat, például: a tányért üresre illik ki­kanalazni. Az ember akkor derék gyermek, ha megfelel mások elvárá­sainak.

·                     a másoktól remélt, beteljesületlen elvárásokat. Több szeretetet, törődést követel a másiktól ahelyett, hogy adna.

·                     az igényt, hogy az éléskamra, ínséges időkre, mindig tele le­gyen. „Birtokolni", kuporgatni, gyűjtögetni a jövőre, ezért is nem lehetséges itt és most élni.

·                     a próbálkozást, hogy több legyen annál, mint ami. Terje­delmesebb, nagyobb, erősebb és befolyásosabb, azaz „súlyos" sze­mélyiség.

·                     hogy nem él békében önmagával, más akar lenni, mint ami.

·                     hogy meg akarja kapni azt, amit saját magának sem ad meg: elismerést, meghittséget, gyöngédséget és szeretetet.

A kezelés gyakorlati megvalósítása

Az első lépés, hogy a pácienssel meg kell értetni, azt a bonyolult folyamatot, amely a szellemi - lelki - fizikai síkon keresztül ehhez az állapothoz vezetett. Gondoljunk bele, hogy milyen lelkiállapotban van, hiszen előfordulhat, hogy sok évtized megszokásától szeretne megszabadulni. Nem egyszerű döntéséről van tehát szó!

Kezelés előtt és után (lehetőség szerint) igyon meg a páciens 2-3 dl tiszta vizet!

Heti egy, legfeljebb két alkalommal kezelünk, időt hagyva a szervezetnek az adaptálódásra.

A kezelőprogram összeállítása

Ahhoz, hogy a készülékkel sikeres beavatkozást lehessen végezni először terápiás tervet kell készíteni. Ehhez figyelembe kell venni a páciens állapotát.

A készülék programjainak listájából válogatható össze az a programsor, amellyel a kezelés elvégezhető.

Általánosan alkalmazható kezelési programsor kombinációk a zsírégető terápiánál:

                      99-102            méregtelenítés,

·                     104                 zsíremésztés könnyítése (fogyókúra)

·                     112-115          emésztési és bélproblémák megszüntetése,

·                     232-233          bélflóra helyreállítás,

·                     272-273          máj méregtelenítés,

·                     267-270          zsíranyagcsere szabályozás,

·                     300                 az anyagcsere könnyítése, korrekciója,

·                     61-63              a narancsbőr megszüntetése,

Kezelés: 3 - 4  kezelőprogram/alkalom

Amit kezelésen túl tenni kell

A komplex kialakulási okok miatt a kezelés sem szorítkozhat csak az MCC-vel történő kezelésre. Ugyanúgy foglalkozni kell a lelki, gondolati háttérrel, a testmozgással, mint az egészséges táplálkozással.

Lelki kezelés

A páciensnek meg kell szabadulnia mindenféle mércétől, nem szabad akar­nia többé másnak vagy „többnek" lenni; hanem meg kell enged­nie magának, hogy önmaga legyen. El kell fogadnia magát olyannak, amilyen, s teljes örömben azzá válni, ami valójában. A felgyülemlett energiákat szabadjára kell engedni, hagyni kell, hadd működjön maga az élet.

Szabaduljon meg az önmagáról alkotott eszményképtől, neveze­tesen, hogy milyen karcsúnak kellene lennie. Fogadja el a világot olyannak, ahogy létezik.

Ne fogja fel többé olyan nehéznek az életet, inkább lássa be: az élet valójában jóindulatú. Gondoljon arra, hogy „Nem kell semmit tennem, hogy jó legyek, hiszen eleve az vagyok."

Ismerje el tulajdon egyediségét. A Földön még soha nem létezett olyan ember, mint ő, és soha nem is fog. Ő valóban egyedülálló lény.

Testmozgás, sport

Az irodai munkához „szokott" meggyötört testnek felüdülés, az immunrendszernek pedig életbevágóan fontos a napi minimum 30 perces rendszeres mozgás. Reggelente ne kávéval és cigarettával próbáljon „észhez térni", hanem nyisson ablakot és végezzen a szőnyegen nyújtó és lazító gyakorlatokat. Nem szükséges ehhez több tízezer forint értékű berendezéseket venni, hiszen néhány nap után a legtöbbnek a lomtár lesz a helye. Aki teheti, kocogjon a szabadban, de ne főúton, vagy annak közvetlen közelében! A mozgás intenzitása olyan legyen, hogy a pulzus a 120-as értéket tartósan elérje. Ez segíti a legjobban a szervezet méregtelenítését. Ilyenkor a perifériás keringés annyira feljavul, hogy a nők rettegett réme, a méreglerakódások miatt kialakult narancsbőr is átrendeződik. A mozgást követő zuhanyozás (hideg vízzel befejezve!), pedig úgy felfrissít, hogy a munkaundornak nyoma sem marad. Nincs az a serkentőszer, amelyik felveheti a versenyt ezzel a hatással. Nem beszélve a két módszer közötti egészségkülönbségről. Az ilyen állapotba került ember kedve is egészen más, sokkal nehezebben fog kimozdulni a lelki egyensúlyából, következésképpen kevesebb a valószínűsége, hogy beteg lesz!

Táplálkozás

Hippokratész óta közismert, hogy a táplálkozás és az életmód nagyon fontos az ember egészsége szempontjából. Sajnos a páciens jelenlegi életvitele nem megfelelő, ezért a változtatás elengedhetetlenül szükséges.

Az első lépés az un. szétválasztó táplálkozás, amelynek lényege, hogy a fehérjében, ill. szénhidrátban gazdag táplálékokat nem szabad egyszerre fogyasztani. Ehelyett ezeket ún. semleges hatású élelmiszerekkel kell kombinálni. Utóbbiak olyan élelmiszerek, amelyek fehérje-, ill. szénhidráttartalma viszonylag alacsony. A fehérje-, ill. a szénhidrát dús étkezések között legalább négyórányi időnek kell eltelnie. A főétkezések közötti időszakban a legcélszerűbb gyümölcsöket fogyasztani.

A táplálkozás végrehajtása a gyakorlatban rendkívül egyszerű. A gyümölcs fogyasztása a legcélszerűbb reggelire és önmagában fő étkezések között még vacsora előtt, mivel a vacsorára elfogyasztott gyümölcscukor lassan emésztődik meg, és nem keverendők össze egymással a magas fehérje és a magas keményítőtartalmú ételek. Ezek összeférhetetlenek egymással egy étkezésen belül

Az ételek felosztása

·                     Szénhidrátok: kenyér, gabonafélék, rizs, tésztafélék, burgonya

·                     Semleges élelmiszerek: zöldségek, saláta, nyers ételek, zsiradékok, olajos magvak

·                     Fehérjék: hús, hal, tejtermékek, tojás

A semleges élelmiszerekkel bármely másik csoport kombinálható, azonban a szénhidrátokat és a fehérjéket ne fogyassza együtt!

Ugyanilyen lényeges eleme a táplálkozásnak a napi legalább 2 - 2,5 liter tiszta víz elfogyasztása. Ajánlatos a felkelés utáni időszakban legalább 2 pohár (2 x 2 dl) minél előbbi elfogyasztása, majd délelőtt 11 óráig legalább 1 litert. Ebben az időszakban folyik a szervezetben levő mérgek ürítése, amihez sok víz szükséges. Ezzel egy időben lédús, a közép-európai kultúrkörnek megfelelő gyümölcsök fogyasztása is ajánlatos.

Felhívom a figyelmet a rágás alaposságának fontos szerepére. Szokjon hozzá, hogy minden egyes falatot mindig legalább 30-szor rágjon meg, egészen addig, amíg a szájban levő étel folyékonnyá nem válik, de még az italokat is alaposan nyálazza át. Ennek az a szerepe, hogy a gyomor és emésztőrendszer feladatát megkönnyítse, hiszen az emésztési folyamat már a szájban megkezdődik. A másik figyelmet érdemlő szempont, pedig az, hogy a lassan, alaposan megrágva elfogyasztott étel, a nyelv ízlelőbimbóival találkozik, és reflexes folyamatokat indít be az agyban és az emésztőrendszerben. A kapkodva, gyorsan „bedobált" étkezésnél ez vezet a túlzott mennyiségű étel elfogyasztásához. Egyszerűen nincs idő a teltség érzetének kialakulásához, ill. a vérben nem tud elegendő inzulin képződni ennyi idő alatt és az éhségérzett, amely már nem valódi - huzamosabb ideig fennmarad.

Fogyasszon sok természetes C és B1, B6 vitamint tartalmazó gyümölcsöket, zöldségféléket - elsősorban nyersen. A táplálkozás terápiában, a gyógyuláshoz vezető úton, csak az un. „élő táplálék" segít (ez utóbbiakban van!), a főtt étel már nagyon keveset tartalmaz ebből és savasítja a szervezetet. Csak így kap az immunrendszer helyes bioinformációt (bioenergiát), ami segíti a felborult egyensúly visszaállításában. Ez a táplálkozási terápia lényege!

Bázikus táplálkozás. Szervezetünkben nagyon fontos a sav/bázis egyensúly. A civilizált ember táplálkozási szokásai (kevés nyers gyümölcs, zöldség - sok főtt étel, finomított gabona és cukorfélék fogyasztása) oda vezettek, hogy a szerveztük drámai módon elsavasodott! Ennek következménye a sejtek elpusztulása, majd a betegségek. A napi táplálékfelvétel 65 -70 %-a legyen bázikus táplálék, a többi lehet csak savasító! A belátáshoz érdemes elgondolkozni azon, hogy az emberi szervezet 70 %-a víz. Ahhoz, hogy ez az egyensúly fennmaradjon - elsősorban olyan ételeket kell fogyasztani, ami megfelel ezeknek a követelményeknek.

Pihenés

Ugyanolyan fontos, mint az összes eddigi. A civilizált ember semmibe veszi a pihenést. A villanyvilágítás általánossá válása óta (ez csak az elmúlt 100 év!) felborította a természetes életritmus rendjét, azaz túl későn fekszik és kel. Ez azt jelenti, hogy a szervezet nem akkor pihen, amikor szüksége van rá, hanem, amikor megengedik neki! Emiatt nem töltődik fel normálisan életenergiával, tehát nem is működik rendesen. A legtöbb ember a szellemi környezetszennyezés miatt (TV) nem piheni ki magát, (amihez még ideológiát is kitalál), pedig az éjfél előtti alvás jelenti a regenerálódás alapját.